Keresztény Filmklub

(The Body, 2001) 108 perces amerikai-izraeli-német thriller                    
Rendező: Jonas McCord, Operatőr: Zsigmond Vilmos
 

A film alapszituációja a Biblia hitelességét torpedózza meg: egy olyan 2000 éves keresztrefeszített ember sírját tárják föl a régészek, aki akár Jézus is lehetett volna a paraméterei alapján. Milyen következményekkel járna, ha egyszer megtalálnák Jézus sírját? Mi lenne, ha kiderülne, hogy Jézus nem támadt fel? Mi történne a kereszténységgel, a keresztény hívőkkel?

Azon kell elgondolkodnunk, hogy Jézusra azért van-e szükségünk, hogy
1.) legyen aki elvigye helyettünk a balhét, megváltson, hogy örök életünk legyen, vagy
2.) enélkül is zseniálisnak és egyedül alkalmazhatónak tartjuk-e azt az életreceptet, amivel megajándékozta az Őt követőket?

"Jézus a legjobb dolog ami az emberiséggel valaha is történhetett."

(A Bronx Tale, 1993)  121 perces amerikai krimi/dráma    
Rendezte: Robert De Niro
Saját drámájából a forgatókönyvet írta és a főszerepet játssza: Chazz Palminteri

Milyen gyakran ítélkezünk? Naponta többször, pedig Jézus azt javasolja, hogy ne ítélkezzünk egyáltalán, mert azzal egy olyan hullámot indítunk útjára, ami visszatér hozzánk, s csak idő kérdése, mikor fognak minket is megítélni.

Calogero, a főszereplő kisfiú gyermeki naívsággal úgy dönt, hogy nem fedi föl egy gyilkos kilétét a rendőrség előtt, mert tetszik neki az illető stílusa. Nem érzi tette súlyát - lásd gyónás-jelenet -, sőt még dícséretesnek is szeretné látni, hiszen szolidaritásból nem árult el egy olaszt az amerikai rendőrségnek. Cserébe az életét kapja viszonzásul, mert a gyikos évek múlva a halál torkából menti ki - s addig is szeretettel - de a maga durva módján is - atyáskodik fölötte.

Sonny LoSpecchio azt az embertípust testesíti meg, aki az esti lakomán a többi bűnös közt ülve hallgatja Jézus példázatát a tékozló fiúról.

1.) Hogyan tudjuk a mindennapi életben eldönteni, hogy egy-egy embertársunktól mindenképpen csak hálátlanságot várhatunk-e vagy bűnös életvitele ellenére számíthatunk-e rá?
2.) Gyermekként kap(t)unk-e elegendő támpontot a szüleinktől/felnőttektől, hogy mi alapján tudjuk eldönteni, kire érdemes hallgatni?
 

(2009)  116 perces amerikai filmdráma       
Rendezte a főszereplő: Clint Eastwood

A főszereplőt a megözvegyülés, gyermekeivel, unokáival és a környékbeliekkel való szembesülés éri olyan sokként, hogy végre képes lesz gyónni, majd megtisztult lélekkel belevágni az önfeláldozásba.

1.) Milyen lehetőségek nyílnak a cselekvésre, ha egyedül maradunk, és nem számít már hogy élünk-e vagy halunk, mert nincs mellettünk család?
2.) Milyen "bűnöket" hordozunk évtizedeken át, s hogyan szabadulhatunk meg a bűntudattól?
3.) Milyen esetekben van értelme az önfeláldozásnak?
4.) Hogyan reagálunk helyesen az "ellenünk vétkezőre"? Bosszú helyett nevelés?
5.) Fiatal pap - tapasztalt öregember. Milyen súllyal esik latba az egyén kora, élettapasztalata, hitbeli tájékozottsága, világnézete, spirituális érettsége ha a két ember ellentmondásba kerül egymással?
 

(The Final Cut, 2004)  95 perces amerikai-kanadai-német thriller 
Rendezte: Omar Naim

A főszereplő olyan esemény miatt érez többévtizedes lelkiismeret-furdalást és önvádat, amire rosszul emlékszik, és valójában ártatlan. Hogy enyhítse bűntudatát, mások bűneit törli el abban a reményben, hogy egyszer majd ő is megbocsátást nyer.

1.) Saját bűneink számontartása mennyiben ösztönöz arra, hogy másokat megértsünk és ne ítéljünk el?
2.) Mit éreznénk, ha egy nap kiderülne, hogy egész eddigi életünk filmre lett véve, és egyszer bárki megnézheti bármelyik részletét?
3.) Valójában kitől félünk leginkább, aki megítélhet: Istentől, önmagunktól vagy a többi embertől?
 

(Adams æbler, 2005) 91 perces dán-német filmdráma    
Rendezte: Anders Thomas Jensen

Egy "bűnös ember" döbbenten szembesül a dolgok keresztény értelmezésével, egy pap következetes hitével, s mivel maga is gonosznak tartja magát - mert valamilyennek csak kell tartsa magát(!) -, megpróbálja lerombolni a pap hitét, s közben észre sem veszi, hogy elkezdte átvenni annak észjárását. A végső bizonyság megtapasztalása után saját tényleges karakterét megőrizve válik a pap segítőjévé. A papra bízott "bűnösök" is a "csoda" után változnak meg, addig csak látszólag tértek helyes útra.

1.) Amikor hátráltatást tapasztalunk, mit gondolunk, Isten szórakozik velünk, vagy az ördög? Vagy csak mi csinálunk valamit rosszul? Lehet, hogy nem kéne az adott célra törekednünk és tényleg Isten hátráltat?
2.) Mi lenne ha sosem ítélkeznénk legalább olyan szinten, hogy a "rossz" cselekedetekre nem reagálunk érzelmileg, s csak mások tanítása végett nevezzük őket helytelennek?
3.) El tudjuk-e képzelni, hogy minden "rossz" dolgot felmentünk, jóra magyarázunk? Megjavulnának-e ettől a hozzáállástól a dolgok?
4.) Milyen körülmények közt lehet korlátok közt tartani a bűnre való hajlamot látszólag, és mi kell a valódi változáshoz?
5.) Létezik-e az ördög, vagy csak az isteni elv hiányállapota?
6.) Következetes hit által tényleg meg lehet-e úszni bármit?