(Adams æbler, 2005) 91 perces dán-német filmdráma 
Rendezte: Anders Thomas Jensen
Egy "bűnös ember" döbbenten szembesül a dolgok keresztény értelmezésével, egy pap következetes hitével, s mivel maga is gonosznak tartja magát - mert valamilyennek csak kell tartsa magát(!) -, megpróbálja lerombolni a pap hitét, s közben észre sem veszi, hogy elkezdte átvenni annak észjárását. A végső bizonyság megtapasztalása után saját tényleges karakterét megőrizve válik a pap segítőjévé. A papra bízott "bűnösök" is a "csoda" után változnak meg, addig csak látszólag tértek helyes útra.
1.) Amikor hátráltatást tapasztalunk, mit gondolunk, Isten szórakozik velünk, vagy az ördög? Vagy csak mi csinálunk valamit rosszul? Lehet, hogy nem kéne az adott célra törekednünk és tényleg Isten hátráltat?
2.) Mi lenne ha sosem ítélkeznénk legalább olyan szinten, hogy a "rossz" cselekedetekre nem reagálunk érzelmileg, s csak mások tanítása végett nevezzük őket helytelennek?
3.) El tudjuk-e képzelni, hogy minden "rossz" dolgot felmentünk, jóra magyarázunk? Megjavulnának-e ettől a hozzáállástól a dolgok?
4.) Milyen körülmények közt lehet korlátok közt tartani a bűnre való hajlamot látszólag, és mi kell a valódi változáshoz?
5.) Létezik-e az ördög, vagy csak az isteni elv hiányállapota?
6.) Következetes hit által tényleg meg lehet-e úszni bármit?
Utolsó kommentek